Machatsek Gyulához köthető dokumentumokkal gyarapodott levéltárunk

Az 1921. szeptember 8-i második ágfalvi csatában hősi halált halt soproni főiskolás, Machatsek Gyula (1899–1921) hagyatékának darabjaival bővült egyetemünk Központi Levéltárának állománya. A két egyedi, rendkívüli történeti értékkel bíró kordokumentumot a hős erdőmérnök-hallgató húga, dr. Machatsek Lúcia tanárnő, majd Szemerey Tamás, a Soproni Egyetem nyugalmazott mestertanára őrizte meg, akinek levéltárunknak tett felajánlását ezúton is hálásan köszönjük.

Az egyik dokumentum nem más, mint Machatsek Gyula elveszettnek hitt leckekönyve, amelyből – a szintén levéltárunkban őrzött hallgatói főkönyvön kívül – képet kaphatunk az ifjú főiskolás tanulmányi eredményeiről. Az index érdekessége, hogy a tragikus események után Ostenburg-Moravek Gyula, az 1921-es Nyugat-magyarországi felkelés idején a soproni főiskolás felkelőket tisztiszázadként magába foglaló 2. csendőr-tartalékzászlóalj őrnagy-parancsnoka mintegy záradékul a következő sorokkal zárta le az okmányt: „Machatsek Gyula a haza védelmében 1921. szept. 8-án az Ágfalvi ütközetben hősi halált halt. Emléke örök időkre a mienk!” A bejegyzésről az 1930-as évek óta több helyütt tudósítottak már másodlagos források és visszaemlékezések, amelyeket most igazolhatott az eredeti dokumentum vizsgálata. Új adalékként így derülhetett fény arra az eddig nem közölt érdekességre, hogy az idézett sorok az események után közel hét és fél évvel, 1929. március 23-án kerültek leírásra. 1929. március 23-24-én ugyanis a Nyugat-magyarországi felkelőharcok emlékünnepét rendezték Sopronban, amelyen Ostenburg mellett a felkelés vezéralakjai, többek között Prónay Pál és Gebhardt Pál, valamint számos egykori felkelő is részt vett. Ostenburg megható gesztusára tehát az emlékünnepség eseményei közben, Machatsek Lúcia visszaemlékezése szerint a család Csengery utcai lakásán került sor.

 

A másik felajánlott dokumentum egy emlékbeszéd négy oldalas kézirata, amelyet 1922. március 15-én a Régi Szent Mihály temetőben, Machatsek Gyula sírjánál mondott el egykori barátja és felkelő bajtársa, a később kiváló tollú író, Krug Lajos. Megemlékezésében hős bajtársát az 1848-as márciusi ifjakhoz hasonlította, „aki mint ők, nemcsak hirdette a függetlenséget, szabadságot, de küzdött is érte, akinek a honszerelem éltető eleme volt s aki, mint ők, lobogó lelkesedéssel rohant a vészbe, halálba, hogy vére hullatásával pecsételje meg végül e honnal kötött szent frigyet.” Barátjától, aki a legdrágábbat adta Sopronért és a hazájáért, a következő megindító szavakkal búcsúzott: „Mi távozunk innen, de szívünk egy darabja itt marad Nálad zálogul s a Te kísérő lelked mellénk szegődik majd, hogy biztasson, serkentsen akkor, amikor a hazáért nem könnyezni, de verejtéket hullatni és ismét vérezni kell! Isten veled, Gyuszi bajtárs, aludj csendesen!

 

A ránk bízott emlékeket büszkén őrizzük tovább. Reményeink szerint a dokumentumokat az 1921-es események centenáriuma alkalmából teljes valójukban, a szélesebb közönség számára is be tudjuk mutatni a 2021. szeptember 9-én nyíló „Évszázados hűség – Soproni főiskolások Ágfalvától a népszavazásig” című időszaki kiállítás keretei között.

 

 

Nagy Roland
levéltáros, SOE KKL Központi Levéltár