Bölecz Béla emlékére 1935-2019

Mély megdöbbenéssel tudatjuk, hogy elhunyt Bölecz Béla nyugalmazott erdőmérnök. Életére és szakmai pályafutására a Soproni Egyetem tudományos kutatójának, dr. ifj. Sarkady Sándornak írásával emlékezünk.

 

A Soproni Egyetem, a családtagok, évfolyamtársak és barátok nevében búcsúzom Bölecz Béla ny.gyémántdiplomás erdőmérnöktől. 1935. március 15-én született Farkasfán, kisiparos családban. A középiskoláit Szentgotthárdon, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban fejezte be.

1953-ban felvételt nyert a soproni erdőmérnöki főiskolára. A negyedéves  mérnökhallgatót az eltiport forradalom annyi sok társához hasonlóan az emigrációba kényszerítette. Kanadába kerülve három hónapi nyelvtanulás után azonnal munkába állt. Egy fakitermelő vállalathoz került figuránsnak. 1957 őszétől folytatta tanulmányait a British Columbia-i egyetemen.

Erdőmérnöki diplomáját 1959 tavaszán kapta meg. Mint gyakorló mérnök az első években főleg a kanadai őserdők fatömeg leltározását és feltérképezését végezte. Később különböző erdészeti szakterületeken dolgozott. Két évet töltött el a Columbia folyó vízerőműveinek építésénél. Először nyolc évvel a forradalom leverése után tért haza. 1966-ban megnősült. Szeretett hitvese Piroska, egy életre hű társa lett, s követte őt Kanadába. Házasságukból két fiúgyermek született Béla és Attila. A 60-as évek végétől Kanada egyik legnagyobb faipari vállalatánál, a MacMillan Bloedel-nél kapott állást. Itt 25 évet dolgozott különböző mérnöki beosztásokban. Nyugdíjasként Parksville közelében élt.

Sopronban az Aranydiplomája átvételekor találkoztam vele személyesen. Elhozta ajándékba központi könyvtárunknak memoár könyvét, amit naplói alapján állított össze, Elsodort falevelek (Egy számkivetett naplójából) címmel, melyben egész addigi családi életét leírta. Kegyelettel ápolta nagybátyja, Bölecz Béla ütegparancsnok emlékét, aki 1942-ben a Don-kanyarban halt hősi halált. A soproni diákévek és a forradalom napjainak leírása kiváló elsődleges forrás az utókornak!  A soproni vérnélküli forradalomról szóló kéziratát a Soproni Múzeum őrzi.

 

2007-ben egyetemünk vezetésével együtt meglátogathattam őt is Kanadában. Nagy szeretettel kísért engem  egy 400 km-es úton jó barátjával, Pintér Lászlóval együtt. Így láthattam életemben először Kanada őserdejét, lefotózhattam a szabadon élő fekete medvét, de eljutottam vele a Csendes-óceán partjára is…

A Kör bezárul címmel még egy könyvre futotta erejéből, de angolra ezt már nem tudta lefordítani.  A kevesek által ismert műben a szerző egy emigrált rokon életén keresztül átfogó képet, valóságos tükröt tart a kanadai magyar emigráció keserű sorsáról.

Szeretett hitvese éveken át ápolta rendületlenül, majd egy szeretetotthon lakója lett.  

Súlyos, hosszan tartó betegségben 2019 nyarán távozott az örök hazába. Emlékét kegyelettel megőrizzük, Béla bátyám nyugodjál békében!