Az 1954-es valétabál meghívója

Levéltárunk hálás minden apró egyetemtörténeti relikviáért. Így nagyon örülünk az 1954-es Búcsú-bál meghívónak, amelyet Komáromi Judittól, a soproni városi könyvtár munkatársától kaptunk. A levéltár dokumentációs anyagában jelenleg ez a legrégebbi meghívó.

Érdekessége, hogy bánya-, erdő- és földmérőmérnök hallgatók - az egységet jelképezve - a Soproni Egyetem nevében hívják bálba a nagyérdeműt.

Hivatalosan ebben az időben két felsőoktatási intézmény működött az Alma Mater épületeiben: az Erdőmérnök Főiskola illetve a Nehézipari Műszaki Egyetemhez tartozó Soproni Műszaki Egyetemi Karok. A bánya-, kohó- és erdőmérnökképzés egy főiskolaként került át Selmecbányáról Sopronba, egységét megőrizte akkor is, amikor 1934-ben Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karként beolvasztották a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. Ebből az egységből „nőtt ki” 1949-ben a földmérőmérnök-képzés is.

Ezt a hagyományos összetartozást vágta el az 1949. évi XXIII. törvény, mely miskolci székhellyel létrehozta a Nehézipari Műszaki Egyetemet, ahová karként elcsatolták a Bánya- és Kohómérnöki Osztályt. A papíron született döntést nem lehetett egyik napról a másikra megvalósítani. A képzés még évekig Sopronban folyt, az oktatás és a hallgatók csak fokozatosan költöztek át Miskolcra. Az erdőmérnök-képzés (több átmeneti megoldás után) 1952-től az Erdőmérnöki Főiskola keretében folytatódott, de hallgatók a képzés változatlan minősége folytán joggal nevezhették magukat egyetemistáknak. A bányász-, kohász-, földmérő és erdészhallgatók együtt éltek, tanultak, habár hivatalosan más intézményekhez tartoztak. Ezt az átmeneti időszakot dokumentálja az 1954-es báli meghívó.

Az újra összetartozás iránti reményt jelzi az a kevésbé ismert tény, hogy az egyetemi karok és a főiskola tanácsa 1956. november 3-án közösen elhatározták az intézmények egyesítését Soproni Műszaki Egyetem néven. A forradalom leverése után az egyesülés hivatalos megerősítése elmaradt, noha az elnevezést 1956 novembere és 1957 januárja között hivatalos iratokban is használták, és a névalak előfordul a valétálók tablóin is.

Mai szemmel külön érdekesség a rendezvény elnevezése: „Búcsú-bál”. Hagyományosan valétabálnak nevezzük, de ezt a kifejezést az 1950-es években nem használhatták hivatalosan. A selmeci hagyományokat ekkoriban tiltották, a rendszerre károsnak bélyegezték. 

Kapcsolódó tartalmak honlapunkon:
1956-os emlékoldal
Dokumentációs Gyűjtemény egyetemi meghívói
Egyetemi tablóképek